Úgy szeretnék néha vándor felhő lenni, suttogó széllel, hozzád elrepülni.
Szép szemedbe nézni, csókolni a szádat, s veled tölteni hosszú éjszakákat.


Te vagy a Nap, mely lenyugszik este, Te vagy a Hold, az éjszaka teste.
Te vagy a csillag, mely szememben ragyog, elárulom neked,
hogy szeretlek nagyon.


Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.


Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.


Szeretnék nevetni, szívemből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni.
Minden reggel melletted ébredni, édes csókkal álmodból kelteni.


Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz.
Ha mindenki elhagy és senki sem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.


Ha látnád szemem csillogását, hallanád a szívem dobbanását,
ha tudnád mit érzek irántad, elhinnéd akkor, hogy mennyire imádlak.


Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban.
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.


Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam.
Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit sohasem feledek.


Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak.
Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak.
Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni,
mit jelent forrón, őszintén szeretni.


Szeretni ne tanulj korán, de ha szeretsz, szeress igazán.
Mert az élet oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha.


Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág. Többet érsz nekem, mint az egész világ!


Ha az égen lemegy a nap, te akkor is mindig az eszemben vagy.
Te vagy reménységem csillaga, és e csillag nélkül sötét az éjszaka.


Ne akarj magadnak kincset, gazdagságot, kívánj inkább velem igaz boldogságot. Nézd a fecskepárt, s megérted a dolgot, mily apró fészke van,
mégis milyen boldog.


Aki azt mondja szeret, talán igaz lehet. Aki azt mondja imád, sose hidd szavát.
De aki nem szól, csak mélyen a szemedbe néz, annak a szívében örökre élsz.


Fogy a hold, sápadt fénye kúszik be az ablakon, tüzes csókod perzselését érzem ajkamon. Gyengéden simogat kezed. Veled szeretnék ébredni, mindig csak veled!


Eljöttem érted, mert szeretlek téged, reszket az ajkam, hogy ajkadhoz érjek,
hogy öleljelek, hogy szorítsalak, tüzes ajkaimmal lágyan csókoljalak.


Bizalom nélkül boldog nem lehetsz soha, boldogság nélkül az élet mostoha.
Bízzál mindig abban, akit szíved szeret, az életben boldog csak akkor lehetsz.


Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett ajkamon... karomba zártalak, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz, s én szeretlek téged.


Mikor szívünk először összedobbant, mikor szemed rám nézve lángra lobbant, mikor első csókod ajkamra égett, én már akkor éreztem, meghalok érted.


Nézz a szemembe és a szívembe látsz. Ölelj magadhoz, hogy ne múljon a varázs. Fogd meg a kezem és ne engedj el soha, Te vagy az életemben
a legnagyobb csoda.


Ne titkold el, mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb és jobb legyél.
Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.


Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog.
Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.


Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled mindig felhős az ég.
Csak veled látom szépnek a napot, csak téged szeretlek, remélem tudod.


Ha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor csendben rád hajolnék.
Füledbe súgnám altató mesémet, elmondanám százszor, mennyire szeretlek.


Ha majd érzed a május illatát, ha meghallod a kismadár dalát, ha lázba ejt egy szép tavaszi est, ha a szíved félve remegni kezd, ha egy kis levelet csókolsz lázasan, ha éjjeleket töltesz álmatlan, ha sírva fakadsz majd egy bús éneken,
akkor tudni fogod, mi is a Szerelem!

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él.
Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet!
A szó: Szeretlek! A név: a Te neved!


Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém százszor.
Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.


Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban.
Olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.


Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet.
Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet,
és az álmunk soha nem érne véget.


Soha ne feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom hozzád menekül!
Te vagy álmom, Te vagy ébredésem, Te vagy minden szívverésem!


Egy gyöngéd ölelés elfeledtet mindent.
Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset.
Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem örökre tehozzád láncol.


Szeretném, ha szeretnél, néha megölelnél...
Ha fognád két kezem, boldog lenne életem.


Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.


Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben.
Túl sok nő van a világon, de senki sem olyan mint Te.
Egyedi vagy és különleges.


Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen.
Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.


Szerelmes szívem csak érted eped, a világon mindent megadnék neked.


Szeretlek, édes szeretlek tégedet, szeretni foglak amíg csak létezem.
Kezem reszket, szívem nehéz, szeretlek téged ennyi az egész.


Üres nélküled az ágyam, forró irántad a vágyam. Édes minden csókod, mely éget, régóta tudod már, hogy szeretlek téged.


Szeretnék veled beszélni egy délután, forró csókok közt bevallani, szeretlek igazán. Csendesen nézni a két szemed, és érezni, hogy nem tudok élni nélküled.


Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Minden vágyam együtt lenni veled, csókolni a szádat és nézni a szemed.


Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni arcodon,
és meghalni az ajkadon.


Hajad csillogása, szemed ragyogása, szívemben örök boldogság forrása.
Forró szellő suhan keresztül testemen, azt suttogja halkan, te vagy a mindenem.


Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád,
hogy csak rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit én most érzek,
 megtudnád te akkor, hogy szeretlek téged.


Akit párodul rendelt az ég, szeresd addig, amíg csak él.
És ha minden álmod valósággá válik, akkor se feledd el: Légy hű mindhalálig.


Csendes az éjszaka, elkerül az álom, minden porcikámmal csak utánad vágyom.
Suttog a sűrű éj ábrándos meséket, azt suttogja halkan, mennyire szeretlek.


A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted.
A fegyver a képzelet, idézd fel őt, s itt van veled.
A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.


Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét,
olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb Te lennél a világon!


Ha álmodom, nem tudom mi a jó és mi a rossz. Ha álmodom, nem tudom
mi az álom és mi a való. Ha álmodom, nem tudom mit miért teszek,
csak azt remélem, ott veled leszek.


Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne,
elküldeném neked a tengert.


Mikor Rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis olyan távol, én tudom csak drágám,
mennyire hiányzol.